Jó húsz éve nagyanyám egyik születésnapomra sárgult füzetet adott ajándékba, amelybe a két világháború alatt felgyűlt tippjeit jegyezte fel. Hogyan lehet a már hordott ruhákat vállfán szellőztetve ritkábban mosni, hogyan készül főtt babból gesztenyepüré-pótlék, sárgarépából sárgabarack-lekvár-helyettesítő, mi a stoppolhatatlannak hitt harisnya foltozásának a titka, hogyan menthető a zsizsikes borsó java, mennyi a legkevesebb liszt, amivel a nagycsaládnak egy levest be lehet rántani... csak mosolyogtam annak idején az archaikusnak vélt tudáson.
Ha ma előveszem a füzetet, nem azért teszem, hogy szó szerint betartsam, hiszen háború sincs (szerencsére), és szidoloznom sincs mit (hálistennek). De a szemlélet, amivel az egyéni gazdálkodás a makro-válság mikro-léptékben is jelentkező hatásaira felelhet, aktuális és integrálható.
Hiszen beszélgetéseinkben egyre gyakrabban merül fel a téma: ti hol, hogyan, mivel spóroltok? A válasz nemegyszer arról szól, hogyan értékeljük át igényeinket. A vonal, amely elválasztotta nélkülözhetetlennek hitt használati tárgyainkat és luxuscikkeinket, eltolódóban van. S nemcsak Magyarországon: tízből nyolc amerikai megpróbál spórolni.
A Pew Research közvélemény-kutató intézet eredményei szerint ma jóval kevesebben tartják nélkülözhetetlennek a ruhaszárító-gépet, a légkondicionálót, a televíziót és a házimozit, a kábeltévét vagy a mikrohullámú sütőt, mint korábban. Jobban vigyáznak a meglévő masinákra, mert a „hipp-hopp lecserélem" divatja visszaszorulóban van.
De a tartós cikkeken túl más dimenziókban is megjelenik a takarékosság attitűdje: a válaszadók közel hatvan százaléka márkaboltok helyett diszkont áruházakban vásárol, és a drága, de márkás termékek helyett az olcsóbbat választja.
A választásokat váltások is követik: olcsóbb kábeltévét és mobiltelefon-előfizetést eszközölt a megkérdezettek negyede, pedig ezekről a szolgáltatásokról tudjuk, hogy ha „lecövekelt" az ügyfél, nehezen moccan. Az amerikaiak harmada visszafogja az alkohol- és cigarettafogyasztást, ötödük pedig önkezével lát neki ama ház körüli munkáknak, amelyekhez korábban szakembert hívott.
Nem spórolunk, hanem racionalizálunk
Mi, magyarok, az áram- és gázfogyasztást fogjuk vissza a Nielsen piackutató felmérése szerint, s ruhára költünk kevesebbet. Igyekszünk olcsóbban szórakozni, nyaralni, csökkentjük a telefonköltségeket, halasztjuk a háztartási elektromos gépeink cseréjét, és kevesebb készételt veszünk.
A válság nem attól fog elmúlni, hogy igyekszünk megfeledkezni róla. Mégis, a Szonda Ipsos kvalitatív kutatásának április közepén lezajlott fókuszcsoport-résztvevői sajnos ezt a stratégiát követik, védve kellemes belső világukat, s mint a gyermekek, kívülről remélve a megoldást: valaki tegyen már valamit, hogy kimásszunk ebből.
Pedig attól, hogy hárítjuk, még itt a válság, sőt, ki is hat mindannyiunk életére. De szeretnénk hinni, hogy pont a mienkre talán nem annyira, s ha látjuk is, hogy a környezetünkben romlik az életszínvonal, próbáljuk nem észrevenni. Elvégre mi nem szorongunk, hanem megfontolunk, és nem spórolunk, hanem racionalizálunk.
A Szonda Ipsos kutatói kétféle válságkompenzáló stratégiát tártak fel: mindenből jutnia kell ugyanúgy, mint korábban, csak most az olcsóbb terméket választja a lakosság, és ez gyakran a minőségvesztés érzését kelti.
A másik út a tudatos vásárlás, a közép- és hosszú távú gondolkodás megjelenése. A magyar gyümölcs nem rohad el olyan gyorsan, mint az agyonvegyszerezett tengerentúli változat, a házi tejből készíthetek aludttejet, míg a dobozosok nagy része alkalmatlan erre. Felfedezzük a nagykiszerelést, kezdjük hanyagolni az eldobhatót, és egyre többen, egyre lelkesebben piacolunk a nagyvárosokban is.
Sokak szerint a takarékosság vezethet ki a válságból, de meggyőződésem szerint a takarékosság nem erre való. Mint amikor az elhanyagolt kedvesre kétségbeesve figyelni kezd a másik, mint amikor a kamasz súlyos problémái láttán fejéhez kap a szülő - a baj eljövetelekor nem a megelőzés receptjei fognak segíteni. De azért nem szabad megfeledkezni róluk.
Apróságok, amelyeket mostanában lesünk el egymástól: egy frufru-igazításért már nem szaladunk be a fodrászatba, öt perc alatt megvan a tükör előtt, cikkcakkosra ritkítva pláne! Sikkes lett tusolni, húsz perc helyett három alatt - ugyanolyan tiszták leszünk, mintha órahosszat áznánk a drága vízben, és feleannyi sampon is épp elég. A ledek már nem világítanak éjszaka: akinek eszébe jut, lemond a háztartási eszközök standby-üzemmódjának áramfogyasztásáról.

A tejfölös pohár alján már nem marad ott az a fél kanálnyi, mielőtt kihajítanánk a szemétbe, a kiürült öblítős flakonba vizet töltve nyerünk egy kézzel mosott darabra egy utolsó adagot. Ahelyett, hogy feltekernénk a fűtést, előveszünk egy pulóvert, a rostos gyümölcslevet felesben hígítva isszuk odahaza. Máshol meg nem is, hisz ki a csuda tud manapság adni pár deciért több száz forintot...
Forrás: http://tudatosvasarlo.hu//Szvetelszky Zsuzsa